28. fejezet

"Harry szemszöge"

Mi a baj Nina?-érdeklődött Cory.

-Semmi,semmi.-majd egy könnycsepp is végigfutott az arcán.

-Mi az?Nina!Mond el mi a baj?-faggattam én tovább.

-Tudjátok hogy anyával össze vesztünk..most-most kaptam egy telefont hogy-hogy-hüppögött Nina-anya meghalt.-fakadt ki Nina.

-Gyere ide semmi baj.-nyugtattam miközben megöleltem és simogattam a hátát.

-A legnagyobb baj az hogy nem tudom hogy mondjam ezt el Louis-nak...-folytatta Nina sírást.

-Mit is?-jött le Louis

-Louis.Tudom hogy nem fogsz neki örülni.De-de anya meghalt.-mondta el Nina újra ezt a mondatot.

Louis reakciója váratlan volt.Oda lépett Niná-hoz és szorosan magához ölelte.Láttam hogy egy könnycsepp is legurult az arcán.Majd egy szót sem szólt és felszaladt az emeletre.Rögtön utána szaladtam.

-Louis!Louis!-kiabáltam hiába.

Felért az emeletre bemenekült a szobájába.Eddig ilyesmi elő sem fordult.

-Louis!-erre rám csapta az ajtót.

Hiába kopogtam.Hiába kiabáltam.Semmi.

"Kat szemszöge"

Reggel mire felkeltem Louis nem volt mellettem.De jobb is volt ez így.Legalább nem látott úgy mint egy roncsot.Szóval kikeltem a puha ágyból.Találtam egy ki nem nyitott colás üveget.Gyorsan meghúztam.Majd megkerestem a táskám és kivettem belőle a ruhám.Fel is öltöztem.

Kimentem.Láttam ahogy Harry Louis szobájának ajtaját veri.Mikor meglátott engem azonnal magához hívott.

-Kat gyere!-hívogatott Harry.

-Mi az? Ott van Louis?-kérdeztem.

-Igen.Meghalt az anyja.Kérlek csald ki valahogy!-mondta Harry.

-Louis.-kopogtam-Louis kérlek engedj be.

Kinyitotta az ajtót.Bementem és leültem az ágyra.

-Mi a baj?Louis.-kérdeztem.

-Vesztettél már el úgy valakit hogy előtte haragban voltál vele?-kérdezte.

-Igen..pontosan tudom milyen szar érzés.

"Vissza tekintés"

-Várj állj!-kiabáltam a barátnőm után.

-Nincs szükségem rád!Nincs szükségem senkire!-Majd tovább ment.

Én futottam utána mikor elvesztettem.Hirtelen sikítást hallottam.Rögtön a hang irányába vettettem magam.Utána már soha többet nem látthattam a barátnőm.

"Visszatekintés vége"

-Csak akkor érzed igazán milyen fontos volt az a valakid mikor  már elvesztetted...-mondta Louis.

-Igazad van..gyere ide.-mondtam majd szorosan magamhoz öleltem.

Ő szorosan magához ölelt.Szerettem mikor ilyeneket csinált.Gyorsan oda jött Destini is.

-Okey.Készen élsz egy táncórára vagy inkább kihagyod?

-Megyek.Nem akarom hogy nélkülem éld át a kalandokat.

Majd megcsókolt.

-Akkor megyek öltözni.-puszit nyomtam az arcára és átmentem a szobámba.

Gondoltam ha már Louis ilyen rosszkedvű elmegyek vele sétálni.Majd akkor kibeszéli a lelkét.Mivel ilyenkor októberben már korán sötétedik ezért a parkba kevesen járnak.Majd akkor elmegyünk oda.

Így már készen is álltam a tánc órára.Mikor Louis-t is sikerült kirángatnom lementünk a konyhába.Mindkettőnk nagyon boldog volt mikor meglátta...